Beregdaróc a Felső-Tisza-vidék beregi részében található 900 lélekszámú falu. A Felső-Tisza-vidék földrajzi, történelmi és kulturális szempontból jól körül határolható táj. Felső-Tisza-vidék alatt, a Tisza folyó felső szakaszának alföldi részét értjük, sőt tágabb értelemben ide soroljuk Kárpátalja Tisza-menti területét is. A Felső-Tisza és mellékfolyói, a Szamos, a Túr, a Kraszna és a Bodrog folyók és árterei jelölik a régió földrajzi kereteit. Néprajzi szempontból ide soroljuk a Szatmár, Bereg, Rétköz, Bodrogköz, a Nyíri Mezőség, a Nyírség, a Beregvidék és a Szamoshát tájegységeit. A szűk értelemben vett Felső-Tisza-vidék, e nagy terület mai országhatáron belüli része, amely nagyrészt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére korlátozódik. A Felső-Tisza-vidék három történeti nagytájunk, Erdély, Felvidék és az Alföld találkozási pontjánál, úgynevezett kontakt zónájában fekszik, ennek lenyomatai, hatásai jól láthatók a régió épített és szellemi örökségén. Bár a térség távoli vidékként jelenik meg az emberek gondolkodásában, az M3-as autópályának és a 100-as vasútvonalnak (Nyíregyháza, Kisvárda, Záhony vasúti csomópont) köszönhetően jól megközelíthető, autópályán Budapestről 2,5 - 3 óra alatt elérhető.

A Felső-Tisza-vidék Magyarország és a Kárpát-medence egyik kevéssé ismert régiója, azonban az elmúlt években egyre inkább reflektorfénybe kerül. Néhány éve Tokaj-Hegyaljával és a Nyírséggel együtt kiemelt turisztikai térséggé nyilvánították. 2017-ben elnyerte Magyarország legígéretesebb kulturális úticélja címet az Európai Bizottság által kiírt ,,European Destinations of Excellence” (EDEN), azaz „Kiváló Európai Desztinációk” díjjal.

A Felső-Tisza-vidék és Nyírség természetvédelmi területekben gazdag, ahol még meghatározók a természetközeli állapotok. A Felső-Tisza vidék a nagy Alföld és a Kárpátok koszorújának találkozásánál található, észak-keleti részén, ahol mindkét terület geológiai, vízrajzi és éghajlati hatása érvényesül, így minden természeti jelenség, ezen belül a növényvilág különösen sajátos módon alakult. A legszebb és legérintetlenebb területeket az 1982-ben létrehozott Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet védi, melyhez 36 település tartozik. Érdemes felkeresni a Beregdaróc és Gelénes között található Bábtavát, amely kizárólag a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának szakvezetőivel látogatható. A Bábtava egyike a jogkorszakból származó, nagyjából 9000 éves dagadólápnak. A Felső-Tisza-vidék sík területét két kiemelkedés teszi érdekessé, a 154 méter magas, Beregsurány és Tarpa között található tarpai Nagy-hegy és a Barabásról 6 kilométerre, közvetlenül a magyar-ukrán ország­határ által ketté vágott, 219 méter magas Kaszonyi-hegy. . Ezek lényegében olyan romvulkánok, amelyen intenzív kőfejtés zajlott egészen 1980-as évek végéig, ennek emlékét őrzi a Kaszonyi-hegy kristálytiszta türkíz színű bányatava. A kőfejtők bezárása után, egyedi, fajokban gazdag élőviláguk miatt természetvédelmi területté nyilvánítottak mindkét területet.

A Felső-Tisza-vidék a rejtőzködő kincsek világa, ahol számos izgalmas és látványos helyszín várja a felfedezőket. Ez a vidék a középkori templomok földje, középkori egyházi örökségben Magyarország egyik leggazdagabb vidéke, ahol a gótika és a reformáció rendkívül egyedi kulturális örökséget hagyott az utókorra. Ezek, a többségében apró falusi templomok őrzik középkori formájukat, de amitől igazán látványosak, a nagy felületen látható freskók, amelyek évszázadokon keresztül megbújtak a fehér mészrétegek alatt. A középkori eredetű templomok nagy számú fennmaradása mögött több tényező áll.



A 16. században Alföld többi területével ellentétben a Felső-Tisza-vidék nem került török uralom alá, így a háborúk hatására nem vált pusztává ez a táj (más vidékeken alföldi vármegyényi területek ürültek ki, pusztultak el). A Felső-Tisza-vidéken részben ennek a momentumnak köszönhetően rendkívüli gazdagságban maradhatott fent a középkori templomok láncolata, a középkori településhálózat vagy a néphagyományok gazdagsága. A reformáció a 1540-es években terjed el a Felső-Tisza-vidéken. A 16. század második felében számos jelentős hatású zsinatot is tartottak a térségben (Beregszász, Csenger, Óvári, Tasnád, Erdőd, Nagykároly, Nagybánya, Szatmárnémeti, Nyírbátor), amely jelzi a Felső-Tisza-vidék kitüntetett szerepét a reformáció előre törésében. A reformáció hihetetlen népszerűsége, jelentős társadalmi támogatottsága ellenére azonban „új” protestáns liturgiának megfelelő templomok nem épülhettek, mivel a Habsburg uralom alatt lévő területen ezt tiltotta az udvar. Csak II. József türelmi rendelete teszi lehetővé nem katolikus templomok építését, de a templomoknak azonban ekkor még nem lehetett tornya és utcára nyíló ajtaja. Ennek köszönhető, hogy a középkorból származó templomok a református gyülekezetek használatában nagy számban maradtak fent a Felső-Tisza-vidéken és ebből eredően épülnek a templomtól elkülönülő fa haranglábak, melyek közül több szerepel a világörökségi várományos listán. A 17-18. században a református közösségek a maguk eszközeivel díszítették templomaikat. Bár az alakos ábrázolásokat valóban száműzték Isten házából, különböző, más, a reformációra jellemző falfestéseket alkalmaztak. Leginkább a reneszánsz művészetet átható ornamentális motívumok terjedtek el, amelyeknek egészen látványos formái jelennek meg ebben a régióban (például Csarodán, Lónyán, Márokpapiban, Vámosatyán, Túrricsén vagy Sonkádon). A reformáció művészeti örökségéből kétségkívül az egyik legkiemelkedőbb értéket a berendezési tárgyak képviselik. Ezeknek a református templomoknak ékességei a gazdagon faragott szószékek, karzatok a festett, kazettás mennyezetek. Ennek az egyházi örökségnek a turisztikai útvonallá fejlesztését célozza a Középkori templomok útja tematikus útvonal, melynek legszebb állomásai közé tartoznak a szabolcsi, csarodai, tákosi, lónyai, tarpai, csengeri, csengersimai, sonkádi, nagyszekeresi, nyírbátori református templomok.

Bár a Felső-Tisza-vidék kastélyokban, kúriákban nem túl gazdag, van néhány rendkívül látványos örökségeleme. A kastélyok, kúriák közül az egyik legjelentősebb a Cégénydányádon található klasszicista stílusú Kölcsey-Kende kúria, amely 1833-ban épült. Igazi kuriózum a kastély természetvédelmi oltalom alatt álló angolparkja. Figyelemre méltó még a Nagyaron található Luby-kúria, melyet Luby Géza építtetett 1877-79-ben. Vásárosnaményban, a Tomcsányi-kastélyban található az legjelentősebb muzeális intézménye a régiónak. A kastélyt 1728-ban építtette Lónyay László, barokkos formáját fia alakíttatta ki. Mára csaknem 40.000 db, nagy részben országosan is jegyzett néprajzi, régészeti és történeti tárgyak (hímzések, szőttesek, művészi vasöntvények) gyűjteményének őrzője, gondozója a Beregi Múzeum. Mindenképpen érdemes megtekinteni Beregsurányon a Bay-kúriát, amely szintén a 18. században épült barokk stílusban. Csenger mellett Komlódtótfaluban található a Becsky-kúria. Tuzséron található 18. század végén épült barokk kastély egy igazi különlegesség, amely a Lónyay család birtokában volt. A kastély különlegességét az adja, hogy itt van a Tiszántúl egyetlen világi témájú, barokk mennyezetfreskója. Magyarország leghíresebb műemlékei közé tartozik a tiszadobi Andrássy-kastély, amely a Felső-Tisza-vidék nyugati felében található. A kastély magyarországi historizáló kastélyépítészet egyik legszebb példája. A Felső-Tisza-vidék nyugati felében, Pácinban, ebben a kis eldugott bodrogközi faluban található Magyarország egyik legszebb reneszánsz várkastélya. A régió másik kiemelt jelentőségű reneszánsz műemléke a Vay család várkastélya Vaján található. A kastély három szintes saroktornyai még idézik a 17-18. század háborús megpróbáltatásait, maga a Vay család is védelmi céllal építette birtokközpontjába a 17. század elején. A Nyírség területén még két kastély érdemel említést. A Kállósemjénben található barokk kúriát az 1760-as években ugyanaz a Salvator Aprilis olasz építész építette, aki a kállói vármegyeházát. A kúria egészen 1945-ig a Kállay család rezidenciája volt. Néhány éve indult el a Kállay-kúria helyreállítása, melynek eredményeként ma régi fényében tündököl. A Báthori család valamikor a 15. század első felében egy udvarházat épített Bátorban, a család birtokközpontjában, amelyet Báthori András reneszánsz stílusban újjáépített és kibővített. A várkastély a 16. században élte a fénykorát. A Báthori várkastély és a szomszédságában álló Szent György templom történelmi emlékhely rangot kapott 2011-ben.

A Felső-Tisza-vidék magyarországi szakaszán három jelentősebb vár található. A 10. században épült szabolcsi földvár Magyarország legszebb és legnagyobb méretű fa, föld erőssége, Közép-Európa egyik legimpozánsabb és legnagyobb földvára. A Felső-Tisza-vidék kiemelkedő jelentőségű vára Kisvárdán található. A vár magját 1465-1475 között építették. A vár a 16. század második felében több átalakításon esett át, amelyet olasz hadi mérnökök irányítottak. Az udvarhű Váradi család vára a Felső-Tisza-vidék egyik legnagyobb erősségének számított. Kevéssé ismert, de Beregdaróchoz néhány kilométerre lévő Vámostaya határában található Büry várrom. A reneszánsz stílusban épült lakóvárat egykor vizesárok, három ágyú torny, kaputorony és várfal is oltalmazta. Az 1564-es ostrom után a vár teljesen használhatatlanná vált.

A Felső-Tisza-vidék népi építészeti emlékei közül kiemelkedő jelentőségű két ipartörténeti műemlék. Túristvándi vízimalma Magyarország utolsó működő vízi malmai közé tartozik, amely a régió legismertebb látványosságainak egyike. A tarpai szárazmalom a Tiszántúl egyik legpatinásabb ipartörténeti műemléke, amelyet a népi köznyelv csak lónyúzó malomnak hívott. A népi építészeti emlékek közül az egyik legjelentősebb szatmárcsekei csónakfejfás temető, amelyet a Felső-Tisza-vidék egyik ikonikus örökséghelyszíne. A temető jelentőségét növeli, hogy itt helyezték örökség nyugalomra a Himnusz szerzőjét, Kölcsey Ferencet. Számos népi lakóház, tájház található ezen a vidéken, ahol képet kaphatunk különböző korok és nemzetiségek szokásairól, életéről. Ezek a legautentikus helyszínei annak, ahol megismerkedhetünk az itt élő református magyarság, evangélikus tirpákok, római katolikus svábok, vagy görög katolikus ruszinok népszokásaival. A Nyíregyházán található Sóstói Múzeumfalu Magyarország legnagyobb regionális szabadtéri néprajzi múzeuma, amely a leglátogatottabb múzeumok egyike.

A Felső-Tisza-vidéken és a Nyírségben a legszebb gyűjteményeket, Nyíregyházán a Jósa András Múzeum és a Kállay Gyűjtemény, Nyírbátorban a Báthori István Múzeum, Kisvárdán a Rétközi Múzeum, Mátészalkán a Szatmári Múzeum, Vásárosnaményban pedig a Beregi Múzeum őrzi. A régió legjelentősebb műtárgyát, a késő gótikus és korareneszánsz stílusban készült csonka stallumot a Báthori István Múzeum őrzi. A mátészalkai Szatmári Múzeum büszkélkedhet Közép-Európa legnagyobb szekér, kocsi és hintó gyűjteményével.

A táji adottság, elsősorban a víz jelentősen meghatározza a térség aktívturisztikai lehetőségeit is, hiszen ez a vizek által körbezárt érintetlen táj túralehetőségek egész tárházát kínálja az ide érkezőknek. A vízpartok, a folyók és az árterületek több aktív turisztikai tevékenységnek, elsősorban a vízi és kerékpáros turizmusnak, valamint a szabadstrandoknak létrejöttének is ideális adottságot nyújt. A Felső-Tisza-vidék vízitúra útvonalai, fövenyes szabadstrandjai igen népszerűek, de kevesen tudják, hogy ez a térség büszkélkedhet Magyarország egyik leghosszabb kerékpárút-hálózatával, amely bár árvízvédelmi célokból épült, a kerékpáros túrázók számára óriási élményt nyújt. A folyók mentén több száz kilométer hosszan tekeregnek a töltéseken az aszfaltozott töltéskoronák, amelyek kitűnően, és ami fontos, távol az autós forgalomtól, biztonságosan bringázhatóak. Ezen a vidéken nem kell tartani a fárasztó hegymenetektől vagy meredek lejtőktől. Az Alföld többi részével ellentétben, a Felső-Tisza-vidéken az apró falvas településszerkezet a meghatározó, amely kifejezetten kedvező a bringásoknak. Ez a térség abban különbözik az Alföld más tájaitól, hogy a települések egymástól karnyújtásnyira sorakoznak, a látnivalók pedig hihetetlen gazdaságban várják a túrázókat. Alapvetően elmondható, hogy országos léptékben mérve is az egyik legnagyobb kerékpárút hálózattal a Felső-Tisza-vidék, azon belül pedig a Szatmár-beregi régió büszkélkedhet. A kerékpárutak vonatkozásában elsősorban az árvízi töltéseken emelt kerékpárutak hosszúsága érdemel említést, amely meghaladja a 250 km-t, de emellett több, mint 60 km stabilizált korona található a Felső-Tisza-vidéken. Észak-déli irányba lényegében Záhonytól egészen Csengerig kisebb megszakításokkal épület ki aszfaltozott töltéskorona a Tisza és a Szamos mellett. Kelet-nyugati irányban a beregi árapasztó tározó töltéskoronája biztosítja a 41. számú úttal párhuzamosan a biztonságos kerékpározást. Záhony-Vásárosnamény-Tivadar-Fehérgyarmat-Csenger-Mátészalka-Nyírbátor-Nyíradony-Debrecen között húzódik a 32-es számú Felső-Tisza-vidéki és Nyírségi jelzett kerékpáros túraútvonal, amely 355 kilométer hosszú. A minősített túraútvonal végig aszfaltozott töltéseken, kül és belterületi kerékpárutakon, valamint alacsony forgalmú mellékutakon halad keresztül. A túraútvonal felfűzi a Felső-Tisza-vidék és a Nyírség legszebb természeti és kulturális örökséghelyszíneit, hangulatos falvait, kisvárosait. Az útvonalon haladva orientációs táblák segítik a túrázókat a tájékozódásban, információs táblák jelzik a fontosabb látnivalókat, az útvonal mentén pedig kerékpáros túraközpontok és pihenők nyújtanak kerékpárosbarát szolgáltatásokat.

Forrás: oroksegtura.hu